Célkitűzés - Hogyan ne bukj el?

Néhány olyan tipp, ami segíthet, hogy a célod elérd, és ne húzd le a klotyón. Alapvetően fogyókúrával példálózom, de mindenki implementálhatja a saját céljára.

Ne tűzz ki irreális célt

Kicsit közhelyes állítással fogok indítani, de a cél meghatározása már magában tudja foglalni a bukást. Ha 120 kiló vagy, nagyon jó lenne, ha tavaszra 70 lennél, de ez teljesen irreális cél, és te magad sem fogod elhinni, sőt nagyon hamar fel tudod adni a küzdelmet, amikor 2 hét "szenvedés" után még csak 1-2 kiló ment le.

Ehelyett válassz rövid távon is elérhető célt - maximum egy hónap alatt legyen sikerélményed. Hidd el, ha egy hónap alatt leadsz 4-5 kilót, már nagyon boldog leszel, de kiinduló testsúlyodtól és a választott módszertől függően lehet, hogy ez csak 1-2 kiló lesz. 

Ha testmozgást tűztél ki, akkor se lőj túl magasra. Tapasztalatom szerint a heti 3x edzek elv ott bukik el, hogy el fog telni a hét, és a "majd holnap"-okból az lesz, hogy szombaton jössz rá, hogy már csak két nap van a hétből, és három edzésnap nem fog két napba beleférni. És így sosem alakul ki rendszer ebből.

Ennél sokkal praktikusabb, ha a "Sok lúd disznót győz" módszert alkalmazod (alább).

Minden nap használj naplót a megerősítésre

A célod leírása nagyon sokat segít, hogy a figyelmed rajta tartsd. Ehhez egyetlen füzetre van szükséged, és egy tollra. Reggel ébredés után egyből ülj le az asztalhoz, nyiss egy új lapod, és írd le a lap tetejére, hogy mi a célod. Utána írd le, hogy pontosan miért szeretnéd ezt elérni. Használj kijelentő mondatokat a vágyat kifejező mondatok helyett.

"Le szeretnék fogyni 10 kilót tavaszra, hogy jól mutassak a strandon" -> "Tavaszra 10 kilót lefogyok, és jól mutatok a strandon."

Minden nap ülj le reggel, és írj legaláb 5-10 pozitív mondatot arról, hogy milyen érzés lesz ott lenni, amikor a 10 kilót már lefogytad.

"Nagyszerűen érzem magam, hogy sovány vagyok."
"Büszkén vállalom a testem a strandon."
"Tíz hgmm-t csökkent a vérnyomásom!"
"A férjem csodálja, mennyire jól nézek ki".

Minden nap, amikor reggel leülsz a célkitűző naplódhoz, akkor lapozz egyet, és ne az előző nap alapján írd a mondatokat.

Ez az egész folyamat konkrétan 2 percet vesz igénybe. Próbáld megtalálni azt az érzést magadban, amikor megéled a kijelentéseid által okozott kellemes érzéseket. Tehát, hogyha azt írod, hogy "Büszkén vállalom a testem a strandon", akkor keresd magadban ezt a büszkeséget, ahogy ott állsz, és jól érzed magad. A mondatok mindegyike mögött azt az érzést keres, ami a beteljesülés után ott lesz veled abban a pillanatban.

Sok lúd disznót győz módszer

Az egész cél elérés arról szól, hogy haladsz-e a célod felé. Ezért el kell érned, hogy minden nap úgy feküdj le este aludni, hogy "ma is haladtam a célom felé". Ez nagyon jó érzést fog kelteni. Úgy döntöttél mondjuk, hogy heti háromszor elmész edzeni. Ez teljesen jó, próbáld megtartani, de... és itt jön a de...

Minden reggel, miután a célkitűző naplódba írtál, állj fel, idd meg a kávéd (vagy valamit), és utána mielőtt bármi tevékenységbe belekezdesz, és elsodor magával a világ, tegyél valamit egyből a célodért.

Ez lehet az, hogy megállsz a konyhában és csinálsz 10 guggolást. Csak 10 guggolás, ami nagyon nem sok. Edzés tekintetében könnyű rásütni, hogy teljesen értelmetlen. Az egész 1 percbe telik. 

De... a 10 guggolás minden reggel:

1. megadja neked az érzést, hogy ma is tettél valamit

2. segít, hogy új szokást alakíts ki azzal kapcsolatban, hogy teszel magadért

3. ne nézd le a 10 guggolást, a 10 guggolást, az egy év alatt pont 3650-nel több, mint ha egyet sem csinálsz soha

A célok elérését mindenki azonnal akarja. De a végén eltelnek évek, és a legtöbben soha nem érik el őket. Erre kondicionál minket a fogyasztói társadalom. Csak napi 1 percet tegyél magadért kezdetnek, és elkezd megváltozni a teljes hozzáállásod, és büszke leszel magadra minden nap.

Ha pedig egy hónap múlva már 15 vagy 20 guggolást csinálsz, a végén arra leszel büszke, hogy 1 éve, minden nap guggolsz, és már 7000-ret megcsináltál. Mondd, hány embert tudsz, aki egy évben többezer guggolást csinál?

Ugye nem sokat.

Elindulni rohadt nehéz, de nem lehetetlen

A másik probléma az elindulás kérdése. El kéne ma menni edzeni, dehát... van ezer jobb dolgunk is, lássuk be, mint izzadni és megerőltetni a testünket. De ha csak annyiról van szó, hogy elmenjünk 30 percet intenzíven sétálni, azt is nehéz elkezdeni.

A nekem legjobban bevált módszer az, hogy azt mondom:

"Rendben, nem kell elmennem sétálni, miért kéne? Nem kényszer. De azért felöltözök."

És akkor .. oké nem megyek el sétálni, de azt megtehetem, felöltözök a sétához. Felveszem a sétálós nadrágom, leülök felveszem a sétálós cipőm, télen a kabátom.

És azt mondod végig: nem kell sétálnom menni, csak felöltözök.

Azzal, hogy azt mondod magadnak, hogy nem kell megtenned, azzal kikerülöd azt a belső ellenállást, ami egyből rád tör, ha jön a gondolat, hogy "edzeni kéne". Nem kell. Ne eddz. De az edzőcipőd felveheted.

Vagy ha edzőterembe akarsz menni, akkor is mondd azt, "nincs semmi kedvem edzeni, de felöltözök, bepakolok, és elmegyek az edzőteremhez. Leparkolok a parkolóban, üldögélek ott két percet, aztán hazajövök." 

A legérdekesebb, hogy sokkal könnyebb ezeket megcsinálni (autókázni az edzőteremhez, felöltözni sétáláshoz, felvenni az otthoni edzőcipőt...), mint ha arra fókuszálunk, hogy edzenünk kell , és ez egy előkészület ehhez.

Viszont miután ott állsz edzőcipőben, taplig kabátban a sétához, vagy az edzőterem parkolójában, 95%-ban azt fogod érezni, hogy .. "ha már itt vagyok kabátban, kicsit kimegyek a levegőre.." és elindulsz. 

És az elején semmi kedved nem volt kényszeríteni magad, hogy sétálni menj, de most mégis sétálsz, szenvedés és ellenállás nélkül.

Próbáld ki te is, hogy apró lépéseket teszel.