Nagyon érdekesnek találtam az alvás témáját az egészség szempontjából. Az alvás az egyik legfontosabb életszükséglet, a megfelelő és kielégítő alvás pedig teljes mértékben elengedhetetlen a szervezet regenerációs képességének fenntartásához, így az egészség megőrzéséhez. A nem megfelelő alvás csökkenti az a stressztűrő képességet, így nem csak a fizikai, de a lelki kimerültséghez, fásultsághoz, általános lehangoltsághoz, motiválatlansághoz is hozzájárul. Alváshiánytól nő az éhség is, aminek egyenes következménye a túltápláltság. Alváshiánnyal lassabban épülnek az izmok, és könnyebben lerakódik a zsír.

Mi az alvás?

Ezt a kérdést mind tudományosan, mind filozofikusan meg lehet közelíteni. A tudomány az ötvenes évektől kezdett komolyabban foglalkozni az alvás jelenségével, mivel azelőtt egyszerűen úgy gondolták, hogy ez egy teljesen lényegtelen, kikapcsolt állapot. Észrevették, hogy igen sok élettani változás megy végbe az alvó testben, majd felfedezték az agyi működésben bekövetkező változásokat, és elkezdődött az alváskutatás.

Az alvás pontos mibenléte mind a mai napig nem tisztázott, de az már kiderült, hogy nélküle nagyon rövid idő alatt romlani kezd az emlékezés, a logika, de főképpen a figyelem. Extrém hosszú alvásmegvonás akár halált is okozhat, de amennyire tudom, ez csak feltételezés. 

Kényszeresen ébren lenni egyébként gyakorlatilag lehetetlen, mivel ha nem engedjük meg magunknak a megfelelő pihenést, az agy önmaga kiveszi a szabadságot, ami jár neki. Ez úgy nyilvánul meg, hogy egy 24 órás folyamatos ébrenlét körül már megjelennek az úgynevezett mikro-alvások. Ezek nagyon rövid ideig tartanak, gyakorlatilag a másodperc töredék részéig, és úgy vesszük észre őket, hogy kiesik valami a folyamatos érzékelésünkből. Nagyon fáradtan például autóvezetés közben, bármennyire is próbálunk ébren maradni és koncentrálni, előfordulhat, hogy 100 méter teljesen kiesik, mert valóban átaludjuk azt. Az érdekesség ebben az, hogy akár állva is megtörténhet mondjuk egy metrón utazva. A mikro-alvás közben nem veszítjük el az izomtónust, és nem esünk össze.

Az ásítás is jele az álmosságnak (no meg persze az unalomnak is). Amikor nehezen tudjuk fenntartani a figyelmünket, az ásítás egyik fontos funkciója, hogy emelje a vér oxigénszintjét, így növelve az éberségünket.

Alvás során több változás történik a testben:

Elernyednek az izmok – ha nagyon stresszesek vagyunk, ezt a változást észre is vehetjük, mert a túlságosan megfeszült izmok kiengedésekor érezhetünk egy „rángást”. Ez persze már inkább félálomban történik, de lehet, hogy felriadunk rá egy pillanatra.

A pulzusszám lassul, csökken az emésztési és vizelet-kiválasztási funkció, csökken a testhőmérséklet és a vérnyomás.

Az alváshiány

Az egyéni szükségletünknél már napi 1 órával kevesebb alvás is elég, hogy nem is olyan sok idő után tapasztaljuk az alváshiány tüneteit, amelyek akár évekig is elkísérhetnek minket, és teljesen hozzájuk szokhatunk, szinte észrevétlenül. Sokszor a tünetek annyira nem specifikusak, hogy alig-alig tűnnek fel, ha pedig mégis, akkor előszeretettel gondolunk egyéb okokra, mintsem a legegyszerűbbre.

Az alváshiány következményei a következők lehetnek:

- Állandósuló fáradságérzés
- Állandósuló dekoncentráltság
- Térézékelés romlása
- Lassuló reakcióidő – gyakoribbá válnak az apró balesetek (asztal lábába rúgás…etc)
- Stressz tűrő képesség csökkenése, ingerlékenység növekedése
- Fokozott érzékenység a fájdalomra
- Szellemi és fizikai képességek romlása
- Legyengül az immunrendszer, gyakrabbak az apró betegségek
- A daganatok növekedése gyorsul
- Torzul az érzékelés – a gondolatok és az érzések irreálisabbakká válhatnak
- Romló látás, fókuszpont romlása, esetleg kettőslátás
- Bevitt táplálékhoz képest irreális, állandósuló éhségérzet, túlevés
- A fokozott érzékenység határása növekedhet a vérnyomás
 

Az alvás szakaszai

Az alvás öt szakaszból áll, amelyek minden esetben meghatározott sorrendben követik egymást. Van 4 fázis, amelyet NREM (Non-Rapid-Eye-Movement)-nek tehát Gyors szemmozgások nélküli szakasznak hívnak, és 1 REM fázis, ami a Gyors szemmozgásról ismerszik meg.
A megfelelően pihentető alváshoz az 5 fázis mindegyikének ideális időtartamban kell szerepelnie, hiszen így tudjuk biztosítani a fizikai regenerálódást, és a minket ért tapasztalatok feldolgozását.

Szürkületi zóna (1-2. NREM fázis)

Az ébrenlét és az alvás közötti, illetve a felszínes alvás területe. Relaxációval és meditációval könnyen elérhető állapot, de például az Agykontroll is ezt célozza (alfa állapot). Itt az ember gyakran tudatában van még gondolkodásának, belső észleléseinek, de a külső világ már eltávolodott. Az izmok ellazultak, a test könnyeddé vált. A két szakasz (NREM 1-2) közötti különbség leginkább az, hogy mennyire reagálunk a külvilág ingerei. A második szakaszban már sokkal nagyobb hanghatás kell például, hogy kizökkentsenek minket a „süllyedésből”.

Az I-II. NREM szakaszban nagyjából 30 percig tartózkodunk.

Jellemzően alfa és téta agyhullámok mérhetők ezekben a fázisokban.

Mély alvás (3-4. NREM fázis)

Ebben a fázisban az alvó (főleg a IV.-ben) úgy viselkedik, mintha kómában lenne. Ernyedt a teste, nagyon nehéz felébreszteni, nem fog felébredni egy ajtócsengőre, de még talán az ébresztőórára sem. Ha mégis felébred, akkor zavart, és még egy ideig nem tud tisztán gondolkodni, illetve reagálni a külvilágra.

A mélyalvás rendkívül fontos szakasz, mert ekkor regenerálódik a test, a növekedési hormonok szintje megnő, a fizikai problémáink jelentős része kijavításra kerül. 

Ez a szakasz kb. 20-40 percig tart. Betegség esetén ez az időtartam elnyúlhat. 

A mélyalvásban delta agyhullámok mérhetőek.

REM (5. fázis)

Míg a mély alvás állapotában az agy nagyjából kikapcsolt állapotban van, a test funkciói pedig regenerálódnak, a REM fázis egy egészen másfajta alvásállapot.

Az agyhullámok nagyon hasonló képet mutatnak, mint az ébrenléti szakaszban, tehát az agy nagyon gyorsan működik, de a test teljesen el van vágva tőle, pont olyan módon, mintha nyaki gerincsérülést szenved valaki, és lebénul nyaktól lefelé. Bár ez a bénulás nem mechanikai, hanem kémiai úton történik, de pontosan ugyanúgy gátolja a testet, hogy az ne tudjon reagáljon az agy tevékenységeire. A test nem csak mozogni képtelen, de a hidegben nem tud remegni (fázni), a melegben képtelen az izzadásra.

Gyakorlatilag ebben a fázisban álmodunk, úgyhogy nevezhető ez aktív alvásnak is, miközben a testünk teljesen passzív. Az álmok tartalmát követik a gyors szemmozgások, amiről ez a szakasz a nevét kapta. Elképzelhetjük, hogyha nem csak a szemünk követné az agy tevékenységét, hanem az összes izmunk is, akkor miket csinálnánk ebben a szakaszban, szóval az időleges bénulás elengedhetetlen a biztonságunk megőrzéséhez.

Egyes elméletek szerint ebben a szakaszban rendszerezi az agy az ébrenléti tapasztalatokat, mind a gondolati, mind az érzelmi kérdéseket feldolgozva. Végigpörgeti a lehetőségeket, elemzi az eddigi és a jövőbeli döntéseket, mindezt úgy, hogy a fizikai test „lassúságát” kihagyja a képletből, így sokkal több dolgot kipróbálhat sokkal rövidebb idő alatt, hogy aztán ébredés után az egyén már ezen (többnyire nem tudatos) információk talaján tudjon tovább élni. 

Bárhogy is van, az mindenképpen látszik, hogy az alvásnak egy kihagyhatatlan része ez, akár emlékszünk az álmainkra, akár nem.
REM fázisban nagyon könnyű felébreszteni valakit. Nagyjából 30 percet töltünk ebben a szakaszban.

 

A 2. rész itt olvasható »